Mágikus faj: Tündér

A Tündéreknek megszámlálhatatlan válfaja szivárgott át az emberek mese és legendakörébe, de többségében nem tesznek különbséget az egyes alfajok és változatok között, és a tündért gyűjtőfogalomként alkalmazzák. Ideje rendet tenni hát a fejekben.

Az alapvető igazságok megtalálhatóak az embereknél, miszerint a tündérek a természethez kötődő lények, noha ferdítéssel. Az emberi mítoszkörben kis, pilleszárnyas lényként élnek, általában kis méretűek. Nos, ez a faj is létezik, ők a Tündérkék, de fajilag semmi közük a Tündérekhez, mivel őket a puszta mágia hívja életre. Tündéreknél két alfaj között teszünk különbséget : Holdtündér és Naptündér. Főként más a mágiájuk forrása és a szárnyaik típusa. Nevük eredete felettébb egyszerűen varázserejük forrásaiból ered. A tündéreknek nem hagyományos értelemben vett varázserejük van, természethez kötődő lényekként a Holdból és Napból nyerik mágikus mivoltukat és tulajdonképpen elemi fényt használnak varázslataikhoz. Mint sok mágikus faj, teljesen normális, hétköznapi emberi alakkal rendelkeznek, és a közhiedelmekkel ellentétben nem hippi életmódot folytatnak valamilyen kommunában. Összesen 4 pár szárnyuk van, melyek alapesetben rejtve vannak. A Naptündéreknek hasonlóan az emberi ábrázolásokhoz pilleszárnyaik vannak, míg a Holdtündérek szitakötő szerű szárnyakkal rendelkeznek. A szárnyak azonban különleges mágikus tulajdonsággal rendelkeznek: képesek több réteg ruha felett materializálódni, és hagyományos értelemben véve nem érintkeznek tulajdonosuk bőrével. Azonban ennek is van határa, táskákon és egyéb más használati tárgyakon nem tud áthatolni. Egyébiránt a szárnyak erogén zónának minősülnek, és nagyon kellemes (vagy éppen fájdalmas, attól függ, hogy mi a másik fél célja) a viselőjének, ha hozzáérnek. Egyébként a szárnyak simogatása intim dolognak minősül, és nem illik tapogatni egy random tündér szárnyát az engedélye nélkül.

A Tündérek veszélyeztetett fajnak minősülnek a Vámpírok miatt, akik a tündérek vérét ínyencségként tartják számon, és nehezen vagy egyáltalán nem tudják megállni, hogy ne szívják áldozatukat szárazra. A tündérek vére különleges, mert fénymágiát hordoz, mely a vámpírt ideiglenesen a napfényen tartózkodás képességével ruházza fel. Egy tündérből átváltoztatott élő vagy halott vámpírnak azonban nincs szüksége több tündérvér utánpótlásra, ő képes a napon járni ez nélkül is.

A tündérek több, kizárólag a faj sajátjának mondható képességgel rendelkeznek: 

Hangulatfüggő hajszín és szemek: a Tündérek kizárólagos jelleggel szőkék, zöld szeműek. Azonban a mágia kihatással van erre a kettő testrészükre. Ha egy tündért hatalmas lelki trauma ér, akkor "kiveszik a fény" a lelkéből, és haja feketévé válik. E folyamat igen látványos tud lenni, főleg hosszabb hajú tündéreknél, mivel nem hirtelen, hanem fokozatosan megy végbe. A szemek esetében nem ilyen jellegű változásokra kell számtani, és nem is sokkhatásra történik efféle változás. A tündérekről ismeretes, hogyha szerelmesek akkor szemeik a szó legszorosabb értelmében egy gyönyörű, szinte már földöntúlian szép fénnyel ragyognak. A helyzet azonban kissé árnyaltabb ennél. Valójában az utóbbi folyamatot a pozitív érzelmek túltengése okozza.

Gondolatolvasás és elmejárás: a Tündérek egyszerre átok és áldás képessége a körülöttük lévő értelmes lények gondolatainak hallása. Egy Tündér előtt kevesen tudnak bármit is titokban tartani, mert a gondolt mondanivaló és a bevillanó emlékkép ugyan olyan tisztán "érthető" egy tündér számára, mint a kimondott szó. Ennek a képességnek van egy második rétege, ami mélyebb koncentrációt igényel, és amellyel be lehet lépni egy személy emlékeibe. Álljon itt egy rövidke jelenet, mely tökéletesen összegzi a képesség mibenlétét:

Éppen rá akartam szólni, ám valami megállított ebben. Az étterem képe eltűnt előlem, hirtelen egy hosszú folyosón találtam magam. A falak élénksárgában tündököltek, a padlót zöld szőnyeg fedte, mindent átjárt a gyertyatartókból áradó fény. Sejtésem szerint több száz régies stílusú ajtó volt itt, mind világos fából faragva.
– Kiég a szemem. – Roland állt meg mellettem. A kezével próbált árnyékot adni magának, de nem sok sikerrel. – Legutóbb könnyebb volt. Amíg a démon benned volt, legalább láttam valamit.
– Ez a hely baromi ízléstelen. – Morogva körbenéztem, mire Roland hangosan elnevette magát. – Hol vagyunk?

– Itt – bökött a fejem felé.
– Mi van? – Értetlenül néztem rá, mivel nem igazán fogtam fel, mit is akart mondani.
– Beléptünk a helyes kis buksidba, öcsi – borzolta össze a hajam. Kezdtem megszokni, hogy rám aggatta ezt a hülye becenevet, bár sosem éreztem úgy, hogy megérdemeltem, elvégre csak három év volt köztünk.
– Mindennek, amit itt látsz jelentése van. Ez a hely te vagy. Ahogy látom, te egy végletekig optimista ember vagy, bár kicsit naiv, és mélyen benned erős kétségek rejlenek a világoddal kapcsolatban. Az érzéseid mindig tiszták, mélyek, érthetőek. Általában tökéletes egyensúlyban vagy önmagaddal, de a szőnyeg halvány színváltozása arra utal, hogy meginogtál.
– Szóval, ez a hely nem mindig így néz ki?
– A személyiségedet tükrözi, a benned dúló érzelmeket, küzdelmeket. – Magyarázás közben egyre  szenvedélyesebbé vált, össze-vissza mutogatott, mintha élvezné, hogy ennyit taníthat nekem. – Viszont az egyetlen dolog, amit idebent találsz: egy rakás emlék. Konkrétan egy hatalmas archívumhoz tudnám hasonlítani.
– Tehát, ha most kinyitnám az egyik ajtót, akkor olyan lenne, mintha egy filmet néznénk a szemszögemből?
– Nem teljesen. Ezek az ajtók inkább a tudatunkat vetítik ki abba az időbe és térbe, ahová akarjuk. Persze, jelen kell lenned, de onnantól egész messze körbe tudsz nézni. Ha szeretnéd, tehetünk egy próbát! – Kinyújtotta a karját, hogy mutassa az utat. Nem akartam kapásból az első ajtót kinyitni, ezért előrébb mentem a folyosón. 
– Ez meg mi? – Egy láncokkal lezárt ajtó előtt álltam meg végül, nem is olyan messze onnan, ahonnan indultam.
– Így néz ki, mikor valaki el akar feledtetni veled valamit – húzta végig az ujjait a fémen. – Ha nagyon akarod, akkor magadnak is meg tudod csinálni, de ez nem egy megszokott dolog. Ezt a képességet arra az esetre kaptuk  meg, ha valami nagyon borzasztó élményt kell átélnünk.

Álmok: A tündérek nem álmodnak. Lelkük alvás közben kivetül a múlt, jelen, vagy épp a jövő bármelyik pontjára (de inkább az első kettőére). 

Mágia túltengés: egy tündér, ha óhajtja ki tudja szűrni a testéből a mágiát, és ping-pong nagyságú golyókba (melyek később felszívódnak), vagy hétköznapi tárgyakba tudja zárni. Ezek a golyók tiszta, koncentrált fényből vannak (ahogy a tündérek varázsereje is effektíve az). Felettébb óvatos bánásmód szükségeltetik az ilyen jellegű golyók kezeléséhez. A fényérzékeny lényekre veszélyes, de a mágiára fogékonyak el tudják nyelni a benne rejlő varázserőt, és képesek ily módon feltöltődni.

Ezek a képességek tisztavérű tündéreknél egytől egyig megjelennek, azonban kevert fajú pároknál generációról generációra gyengülnek a tulajdonságokat átvivő gének. gyengülnek. Az első generációs utódok, még öröklik a tündér szülő minden jegyét (külalak és képességek), azonban azok gyermekei már kevesebb dolgot, azok gyermekei pedig még kevesebbet örökölnek majd az eredeti jegyekből, kevert párok esetében.

Auróra/Hajnal

A tündéreknek van egy saját zsákdimenziójuk, ahol az idő máshogy telik (1 nap a Hajnalban=1 hét a valós világban), egyszerre süt a Nap és a Hold, mely különlegesen sok erőt ad a tündéreknek, a levegő rendkívül tiszta, ahogy a víz is, a növények nagyon erősek, és a gyümölcsök is töltik a tündérek varázserejét. Eredetileg Auróra, egy külön dimenzió, amit az őrült tündérkirály hozott létre, miután úgy ítélte meg, hogy a világ nem méltó az ő tisztaságukra. Minden tündért át akart kényszeríteni, aztán örökké lezárni a kaput, de a Vadászok az akkori kilencedikkel megállították ebben. 300 évvel később a mostani tündérkirály nyitotta meg ismét a kapukat, hogy elmenekíthesse a Tulio miatt segítségre szoruló tündéreket, és segítsen az esetleg megnyomorított tündéreken pl.: kigyógyítják őket a vámpír/vérfarkas kórokból, visszaadják a varázserőt annak, akitől el vették, visszaadják nekik a fényüket. Minden tündér egyszerűen vágyódik Hajnal után, és ha egyszer voltak ott, mindig visszavágynak.